2005. március 27-én, amikor még se Tudózsidót, se Fülest, se farkast nem látott a napvilág, a Marom Egyesület a Gödör Klubban bemutatta Magyarország 1868 óta első, és mindmáig utolsó össz-zsidó felekezeti konferenciáját “Sokszínűség a zsidó hagyományban” címmel.

A kerekasztal résztvevői ma is prominens szereplői a zsidó közéletnek. Kelemen Kata a reform, Radnóti Zoltán a neológia, Balázs Gábor a modern ortodoxia, Lózsi Tamás a hagyományos ortodoxia, Köves Slomó az időközben status quo-vá avanzsált haszid irányzat felől támadja le egymást és a nézőket. Csillag Gábor empatikus moderálása mellett átfogó képet kaphatunk a különböző vallási mozgalmak hátteréről, mozgatórugóiról, működési logikájáról. A kitűnő hangulatról remek poénok, jólnevelt anyázások, személyeskedések, rutintalan elszólások és belemenős nézői kérdés-feleletek gondoskodnak. Érdemes egy (pár) üveg sör mellett, kényelmesen hátradőlve végigizgulni ezt az időközben méltatlanul elfeledett, maratoni, közel két és fél órás(!) meccset.

A páratlan eseményről annak idején csak a HVG tudósított érdemben.

Purimi körkapcsolásunk sikeres fogadtatásán felbuzdulva, ezúttal a Hanuka gyertyagyújtásait loholta körbe a száguldó Tudózsidó.

Tízperces összefoglalónkban végigizgulhatjuk, amint szakállas rabbi és pártpolitikus, karonülő gyermek és kezdő zsidó, habadnyik és neológus, alterzsidó és reformzsidó, Juda Makkabihoz méltó elszántsággal küzdenek az áldások, a petróleumlápa, mécses, gyertya, nomeg persze a Máozcur szofisztikált dallamának kihívásaival.

A MarxNyugati tértől kiindulva, egy kihalt vidéki szálloda hallján, a debreceni hitközségen, egy újlipótvárosi házibulin, a bálintházireformzsinagógán, majd a lágymányosi zsinagógán át, mintegy 500 kilométer megtétele után, végül rézfúvós kísérettel esünk be a Sirályba.

Lehet azon elmélkedni, hogy sikeres volt-e a Mazsihisz Kongresszus. Megkönnyíti a dolgunkat, ha a sikert nem önmagában valónak tekintjük, hanem a célhoz viszonyítva mérjük.

A bírálók többnyire azt vetik a szervezők szemére, hogy porhintés az egész, hiszen a Mazsihisz képviseleti – és főként költségvetési pénzügyi – monopóliumát érintetlenül, mitöbb érinthetetlenül hagyja. Igazuk van. Csakhogy a szervezőknek eszük ágában sem volt ilyesmivel bíbelődni, hiszen egészen más céljuk volt: a legitimációs, képviseleti válság megoldása.

Az utóbbi másfél évben ugyanis felerősödtek a Mazsihiszt kritizáló hangok a mainstream médiában, s ez főként a tavalyi március 15-i aláírásgyűjtés, majd a decemberi flódni-akció környékén kulminált.

A kritikai hullámra remekül felszörfözött az altermazsihiszként debütáló Emih, mely de facto a Chabad Lubavics haszid mozgalom fedőszerve.

Ugyancsak kapóra jött a megerősödő alterzsidó médiajelenlét a Fidesznek, melynek régóta csípi a szemét az erősen balra billenő, jobbfele meg meglehetősen modortalan Mazsihisz vezetés menetrendszerű antiszemitázása. Legott feltalálta, és azonmód be is vetette hát zsidópacifikáló csodafegyverként a kereszténydemokrata zsidót.

Próbáljuk meg felderíteni a markáns szereplők mozgatórugóit, eszközeit:

1. Mazsihisz. Célja az állami támogatás kontrollálása és maximalizálása a saját maga számára. Ennek elengedhetetlen politikai feltétele a képviseleti monopólium megőrzése.

2. Emih (Chabad). Célja, hogy minél nagyobb szeletet hasítson magának az állami támogatásból, és annak kontrolljából. Ennek elengedhetetlen politikai feltétele a Mazsihisz képviseleti monopóliumának megtörése.

3. Fidesz (Kdnp). Célja a zsidók pacifikálása bármi áron. Politikai számításból nem feltétlenül akar jóba lenni a zsidókkal, de viszont feltétlenül le akarja szerelni a parttalan antiszemitázást. Ennek elengedhetetlen feltétele a Mazsihisz leválasztása a szocikról.

4. Alterzsidók (webzsidók, liberál-konzervatívok). Heterogén társaság, közös céljuk a Mazsihisz képviseleti monopóliumának megtörése talán anyagi, generációs, identitási, erkölcsi indíttatásból, és/vagy egyéb rendellenességek leküzdésére.

Látható, hogy az 1. pont érdekei élesen, mondhatni antagonisztikusan szembenállnak a 2-4. pont érdekeivel. Mivel 1. pont élesen balra dönti Noé bárkáját, a többiek kénytelenek a jobboldali fedélzeten trapézolni, és a víz felett lebegve hirtelen ráeszmélni, hogy tulajdonképpen mennyire nagyonis konzervatív, jobboldali, sőt ha muszáj, akár reakciós is a zsidó tradíció.

A Mazsihisz egy darabig megpróbálta izomból kezelni a lázongást, de idén tavaszra világossá vált, hogy arrogáns sajtólevelezéssel nem ússza meg a legitimációját támadó médiacunamit.

Szofisztikált szervezeti reformok, hosszadalmas demokratizálás, kényelmetlen transzparencia helyett inkább egy remek barbatrükköt eszelt hát ki: szélesre tárt fórumot hoz létre, ahol mindenki azt mond, amit akar, a lényeg, hogy a Síp utcában mondja. Aki eljön, a Mazsihisz legitimációját erősíti, aki meg nem, az magát rekeszti ki a “párbeszédből” (vö. hazafias népfront). Nesztek, ti akartátok: legyen népszavazás.

Össze is rántotta, és Magyar Zsidó Kongresszusnak nevezte el a vitafórumot, és megtöltötte a Goldmark termet mindenféle civilekkel. Najó félig. Najó, nemcsak civilekkel. De megtöltötte.

A többieknek nem maradt más választásuk, mint a médiahekk. Teleírták-nyilatkozták a sajtót mindenféle tiltakozásokkal, jogos és jogtalan kritikákkal. Mind a hatan.

Ügyes médiahekk ide, drámai retorika oda, a legitimációs csatát magas létszámfölénnyel mégiscsak a Mazsihisz nyerte. Decemberben szépen besorolnak az államfői felekezeti vacsorára (vagy mire), és ez a fejezet ezzel szép csendben le van zárva.

Az ellenfeleknek meg esetleg valami új, pozitív jövőképpel kellene előállniuk. Nehéz lesz ugyanis számottevő tömegtámogatást szerezniük ahhoz az elképzeléshez, mely szép (és csúnya) szavakba csomagolva mindösszesen ennyi alternatívát kínál: pénzt, vagy életet!

“Jelenleg egy Erecfelekezetes Seregszemle lesz szervezve, melyen rengeteg bejegyzett, meg be nem jegyzett szervezet lesz jelen, de ellenben nem kevesen ellenkeznek. E seregszemle-ellenesek hevesen szervezkednek: ne egyetlen erecfelekezetnek tejeljenek stexet, mert ez helytelen lenne.”

A teljes cikk

A Kapolcsi Végülis Nemtom Milyen Napok keretében megtartott, általunk viccesen Alterzsidó Nyári Fesztiválnak becézett egyhetes rendezvényről korábban már adtunk némi ízelítőt itt.

Schönberger Ádám főszervező dícséretes igyekezettel oldja a Jewstock kontra Sátoros Ünnep ellentmondást, amire később még visszatérünk, de hiába. A Káli Medencében idén nem divat a brending.

Susán Eszter alfőszervező jóvoltából megismerkedünk néhány szimpatikus külföldivel, majd régi ismerősünkkel, Vajda Robival és barátaival vívunk tréfás szópárbajt.

Bekukkantunk a színházi workshopba, meg néhány dekoltázsba, közben váratlanul megtudjuk, hogy kinél van a Dibuk. Nanáhogy hosszasan izzasztjuk a szervezőket: mitől zsidó a Sátoros Jewstock, ha egyáltalán. Ja, meghogy mitől Marom a Sirály és fordítva. Kutyával, gyerekkel halivudizált hangulatképekkel színesítjük a társalgást, végül az ismerősen recsegős kockáival veszünk búcsút a fesztiváltól.

Na, hát beváltottam a fenyegetésemet, visszatértem a Sátoros Jewstock-ra, és forgattam vagy két és fél órát. Nemtom, mikorra sikerül ezt fogyasztható méretű Fülessé vágnom (vagy kettővé?), de addig is itt egy kis hangulatcsináló negyedóra az Anakronic Electro Orkestra elektroklezmerkoncertjéből. A hanghiba NEM az Ön készülékében van, IGEN, recseg egy kicsit (nagyon), mert a basszus kiverte a kamerám elektronikáját, de legalább láthatjátok, miből maradtatok ki…

Nagysikerű habadegyetemünk, betérőtanfolyamunk, neológusóránk, és reformtovábbképésünk után most gyorstalpaló maszorti kurzusra iratkozunk be Komoróczy Szonja, Mezei Márk és Ábrahám Jákob családi fakultásán. VIGYÁZAT: a peszahi macesz nemcsak balesetveszélyes, de sabbati tehénfejéssel súlyosbított családi viszályt is okozhat! A tudózsidót kóserforpeszah parafadugóval etetik, de azért szokásához híven bekukkant a kóserkonyhába, ahol rácsodálkozik a szimpla mosogatótálcás zsidó leleményre. Ráébredünk, hogy okos a magyar zsidó, mert nem eszik a lejárt szavatosságú, meg randán csomagolt áruból. Elmélkedünk a neológusok, maromisták, judapestiek és egyéb hivatásos meg alterzsidók potenciafokozásának időszerűségéről, valamint a neológ-maszorti konverzió időszerűtlenségéről. Kicsöngetésre tartogatjuk a meglepetést, hogy miért nem bukik a magyar zsidónő a koedukált minjenre.

Vajda Robit a Jónás Könyve próbájáról rángatjuk ki a folyosóra. A Budapesti Zsidó Színház vezetőjétől elfelejtjük megkérdezni, hogy mitől budapesti, de azt nem, hogy mitől zsidó a színház. Nem kell harapófogóval kihúzni belőle, hogy mekkora biznisz ez az egész, kik csinálják, kiknek, hol, miért, egyáltalán mit, és különbenis hovatovább. Kiderül, hogy ez egy büszke, underground társulat, de az is, hogy ez hülyeség. A beszélgetés tetőpontján megvilágosodunk a zsidó és az europid színházszervezés közötti különbségről, és hogy miköze Salamon királynak a magyar zsidóság széthúzásához. Végül azon filózunk, hogy melyik művész mire izgul be.

Az Angolországból importált Szim Salom mellékhatásaként sarjadt életre a Bét Orim Reform Zsidó Közösség. Hajnal György, a felekezet rokonszenves elnöke fejtegeti, miért is kell nekünk egy mégújabb progresszív képviselet, majd felkonferálja mai sztárunkat. Raj Ferenc rabbi egyenesen Amerikából jött el hozzájuk, hogy elmagyarázza a kissé tanácstalannak tűnő társaságnak, tulajdonképpen mit és hogyan is kellene megreformálniuk. Lendületes előadásából megtudjuk, milyen a reformzsidó népviselet, mitől vörös a diploma, hogy került az Újvilágba, és hánymilliós templomot épített Berkeley-ben. Ezután a reformelnök elárulja, hogy vajon a magyar zsidóknak ugyanarra a szekuláris, hagyományoktól elszakadt, stb. sajnálatos 95%-ára pályáznak-e, akikbe már a cionistáknak, kisebbségieknek, habadnyikoknak, és neológusoknak is beletört az összes bicskájuk. Raj rabbi felvázolja az elveszett gyermekek megmentésének nagyívű tervét, majd beavat bennünket a neológia képmutatásának rejtelmeibe. Végül a sokszínűség szükségszerűségének univerzalitására világítunk rá, amikor trükkösen összemontírozzuk az exneológus szavait egykori tanítványa, Schőner Alfrédminapi okfejtésével.

Remek időzítéssel, a gárdaavatási hisztériára mintegy jusztis ellencsapásként, a Sirályban ma fesztelen ünnepélyességgel felavatták a maszorti közösség – egyelőre ideiglenesen itt állomásozó – Tóráját. A Mózesegytőlötigre a történelmi egyházak jelenlétének mellőzésével egy zsidó mondott áldást.

A Tóra jelenléte implicite azzal jár, hogy a Sirály a továbbiakban de facto zsinagógaként is funkcionál, annak minden spirituális és vallási konzekvenciáival együtt. Tehát pasiknak kipát, csajoknak vállat, térdet takaró ruházatot kell(ene) viselniük a Sirály küszöbének átlépése után (befelé), meghát ugyebár a Sabbat…

A judaizmus konzervatív irányzatát követő budapesti kilét a Marom Egyesület vonzáskörébe tartozó alterzsidók alapították 2007. május 15-én, a zászlóbontásról készült jegyzőkönyv a Pilpulon olvasható. A közösséghez terveik szerint csak zsidók csatlakozhatnak.

Első nyilvános vallási rendezvényüket Szukkot-ra tervezik.

A maszortiak rohamos térnyerése komoly kihívást jelent a Magyarországon jelenleg szinte egyeduralkodó neológia számára, mely önmagát szintén a konzervatív irányzathoz sorolja. Azonban a neológia hungarikum, speciális magyar kövületként a hitéletben nem ismeri el a nők egyenjogúságát, így a nők nem lehetnek rabbik, nem hívják fel őket a Tórához, és nem számítanak bele a minjenbe. A konzervatív liturgiában a nők szerepe (majdnem) azonos a férfiakéval.

A judaista irányzatok permutációiról további részletek a Wikipédián olvashatók, és egy átfogóbb tanulmány a Pesti Súlon.







JNA – Jewish News Agency