Együtt ünnepelte a fák újévét az Emih óbudai Chabad közössége a Mazsihisz neológ Bét Sálom zsinagógájával. Véradás is volt.

2005. március 27-én, amikor még se Tudózsidót, se Fülest, se farkast nem látott a napvilág, a Marom Egyesület a Gödör Klubban bemutatta Magyarország 1868 óta első, és mindmáig utolsó össz-zsidó felekezeti konferenciáját “Sokszínűség a zsidó hagyományban” címmel.

A kerekasztal résztvevői ma is prominens szereplői a zsidó közéletnek. Kelemen Kata a reform, Radnóti Zoltán a neológia, Balázs Gábor a modern ortodoxia, Lózsi Tamás a hagyományos ortodoxia, Köves Slomó az időközben status quo-vá avanzsált haszid irányzat felől támadja le egymást és a nézőket. Csillag Gábor empatikus moderálása mellett átfogó képet kaphatunk a különböző vallási mozgalmak hátteréről, mozgatórugóiról, működési logikájáról. A kitűnő hangulatról remek poénok, jólnevelt anyázások, személyeskedések, rutintalan elszólások és belemenős nézői kérdés-feleletek gondoskodnak. Érdemes egy (pár) üveg sör mellett, kényelmesen hátradőlve végigizgulni ezt az időközben méltatlanul elfeledett, maratoni, közel két és fél órás(!) meccset.

A páratlan eseményről annak idején csak a HVG tudósított érdemben.

Öt perc alatt utánajárunk, hány oldala van Naftali Krausnak, hogy Heisler András a múlt vagy a jövő, honnan szedi Zoltai Gusztáv a beszédeit, végül azt is leleplezzük, mikor járt utoljára Köves Slomó a Sípuccában.

A Pro Cultura Hungarica díjas szerző Ősi Forrás sorozatában Ezékiel és Dániel prófétákról megjelent legújabb köteteit Benedek István Gábor (BIG) mutatta be az Írók Boltjában, ahol öt éve még szélsőjobboldaliak tüntettek a “zsidómentő közellenség” ellen. A mostani eseményen viszont prominens zsidók tüntettek jelenlétükkel: Weisberger Miklós, az Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség rabbija, az EMIH-től Köves Slomó és Oberlander Baruch rabbik, a Mazsihisztől Heisler András exelnök, Zoltai Gusztáv örökös ügyv.ig és Radnóti Zoltán rabbi, a Rabbiképzőből Haraszti György.

Naftali Kraus ismeretterjesztő könyveit a judaizmusról persze nem az ők adják ki, hanem Iványi Gábor metodista lelkész kiadójának gondozásában jelennek meg.

A kalandos sorsú szerzőről három éve készített portréfilmemet itt lehet megtekinteni, felvágott nyelvű blogjával pedig itt lehet megismerkedni.

“Demonstrációra hívjuk mindazokat_[vessző] akik méltósággal és tisztelettel kívánnak emlékezni Károlyi Mihályra¹_[vessző] és felháborítónak tartják a nyíltan történelemhamisító és antiszemita szoborgyalázást.

Támogató: Mazsihisz², Magyar Demokraikus³ Charta 2008⁴”

Találós: miért kell a zsidóságnak zsidó felekezetnek “méltósággal és tisztelettel” emlékezni Károlyira? És miért pont Gyurcsánnyal? Aki tudja, kommentelje ide, alulra.

Kapcsolódó itt és itt

¹ Nagykárolyi gróf Károlyi Mihály politikus, miniszterelnök, az első magyar köztársasági elnök, emigráns baloldali, másfél évig a Rákosi-rezsim „útitársa” volt (wikipédia)

² A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (röviden Mazsihisz) zsidó vallási szervezet (wikipédia).

³ sic!

⁴ A Magyar Demokratikus Charta Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök kezdeményezésére 2008. szeptember 6-án létrejött magyarországi politikai szervezet (wikipédia)

UPDATE: A hivatkozott meghívót időközben kissé átszerkesztették, de okulásul íme az eredeti screenshot:

És a “szerkesztett” változat, “támogatók” nélkül, újradátumozva:

Fellépnek: Köves Slomó rabbi, Jonah Metzger Izrael askenáz főrabbija, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Oberlander Baruch rabbi, Jakal Zoltán kántor, Zoltai Gusztáv Mazsihisz/BZSH ügyv.ig, Feldmájer Péter Mazsihisz elnök , Streit Sándor BZSH elnök

Korábbi ovis videóim itt és itt láthatók.

A közelgő parlamenti választások izgatott várakozással töltik el a magyar zsidókat is. A közvéleménykutatások fölényes Fidesz-KDNP győzelmet és a Jobbik parlamentbe kerülését jósolják. Vagy, ha úgy jobban tetszik, totális MSZP, és fatális SZDSZ vereség várható. Ez a fordulat alapjaiban forgathatja fel a zsidó intézményrendszer finanszírozását, és ezáltal a működését is.

Ebben azonban még a változások esetleges haszonélvezői sem fognak túl sok örömet találni. A Mazsihisz, mint a hazai zsidóság kizárólagos politikai képviselője várhatóan jelentősen veszít majd lobbierejéből, és ezzel párhuzamosan felértékelődhet a konkurrens EMIH/Chabad hitközség szerepvállalása. Összességében viszont mindez a zsidó lobbi, és ezáltal a vallásos zsidó közösségek érdékérvényesítő képességének gyengüléséhez fog vezetni. Ráadásul a „zsidókérdés” várhatóan kereszténydemokrata felügyelet alá kerül majd.

Árokásók

A magyarországi pártpolitikai küzdelem az utóbbi évtizedben a közbeszéd meghatározó toposzává emelte a rasszizmus, antiszemitizmus, antifasizmus problémáját. Ez az egyik legmélyebb törésvonal, amelynek mentén sikerült megosztani a közvéleményt.

A hazai közbeszédtől hagyományosan nem állnak távol a kirekesztő nézetek, melynek gyökerei a 19. századig nyúlnak vissza, de legmarkánsabban a két világháború közötti időszakban nyertek teret. Mivel a Fidesz-KDNP mindig is előszeretettel nyilvánította magát az e korszakot uraló antiszemita rezsim szellemi örökösének, kézenfekvő támadási felületet kínált politikai ellenfelei számára. A kezdeti kóstolgatások (lásd Demokratikus Charta) világosan megmutatták, hogy a jobboldal nem tud és/vagy nem akar elhatárolódni az elődök mégoly kínosan vállalhatatlan antiszemita örökségétől sem. Helyette ellentámadásba ment át, és a kommunisták ugyancsak igen kétes hozományát vágta az őt szorongató balliberálisok arcába.

Az antifasizmus tündöklése

A Fidesz kommunikációs stratégiája a zsidókat de facto a kommunista bűnösökkel azonosítja azáltal, hogy a kommunista és a nyilas rezsimek áldozatait következetesen egyazon mérleg serpenyőibe pakolja. Nektek Holokauszt-múzeum, nekünk Terror Háza, nektek Holokauszt emléknap, nekünk kommunista áldozatok emléknapja. Titeket megöltek a nyilasok, ti viszont megöltetek minket. Kvittek vagyunk?

Ez a vulgárisan fekete-fehér, polgárháborús szemlélet kényszerűen az ellenoldalra szorítja a Holokauszt, az árpádsávok és a darutollas csendőrök emlékének lidércnyomásával terhelt zsidó szavazókat, akiknek családja ráadásul többnyire a sztálinista rendszernek is a kárvallottja lett.

Ahogy egyre vállalhatatlanabb alakok álltak be az orbáni egy-a-tábor-egy-a-zászló alá, úgy vált a Fidesz számára az elhatárolódás egyre lehetetlenebbé, és úgy vált a zsidók számára egyre visszataszítóbbá ez a voluntarista, szavazatmaximáló taktika. Orbán Viktor 2002-ben és 2006-ban is úgy számolt, hogy több szavazatot nyer a szélsőjobb lenyelésével, mint amennyit a zsidókon (és azok szimpatizánsain) bukik, de mindkétszer rajtavesztett.

Gyurcsány felismerte a helyzetben kínálkozó lehetőséget, és a szélsőségesekkel parolázó Orbán Viktor démonizálásával 2006-ban végül pirruszi győzelmet aratott. A sikeren felbuzdulva úgy vélte, érdemes ezt a húrt még tovább feszíteni. Az ő taktikáját azonban éppoly cinikus, szavazatszerző szempontok motiválták, mint derék ellenlábasa számításait. Az őszödi nagyotmondó éppoly lelkiismeretlenül játszott a zsidók érzelmeivel – és sorsával -, mint az árpádsávok fölött örökös értetlenkedést mímelő vezénylő tábornok.

Fordulópont: a Hollán utcai csata

2008 tavaszán terrortámadás ért egy újlipótvárosi jegyirodát, s ennek örömére, mintegy ráadásként, pár szélsőjobbos figura büntetőexpedíciót tervezett ellene. A dolog – vesztükre – idő előtt kitudódott, így helyi lakosok, fiatal zsidók és szimpatizánsok spontán ellenakciója meghiúsította az igyekezetüket. Az azóta Hollán utcai csataként elhíresült flashmobot jórészt internetes (részben zsidó) közösségek szervezték.

A felsült bakancsosok bosszút esküdtek, és ugyanazon hét végére totális ellenakcióra mozgósították az egész szélsőjobboldalt. A Hollán-csata győzteseit megosztotta az új helyzet. A lázas előkészületek hevében ugyanis Molotov-koktélként robbant a hír, hogy Gyurcsány Ferenc is részt kíván venni az ellen-ellendemonstráción. Az akkorra már rég hitelét vesztett miniszterelnök rátelepedése a spontán tiltakozó mozgalomra végzetesen eltérítette a további eseményeket. A korábbi szervezők lelkesedése lohadni kezdett, helyükbe azonban azonmód balliberális mozgalmárok termettek, akik átvették a kezdeményezést. A rohamrendőrök sorfala között megrendezett szélsőjobbos felvonulás végül heveny gyurcsányozásba, a baloldali ellentüntetés pedig szottyadt nácizásba fulladt. És bár ez a tény méltatlanul feledésbe merült, de a támadók végül elérték céljukat, és a Magyar Köztársaság miniszterelnökének orra előtt, rendőri díszkísérettel masírozhattak be a felgyújtott jegyirodába.

Az antifasizmus bukása

Ez volt az a pont, ahonnan az antirasszizmus, antifasizmus végérvényesen hiteltelen és vállalhatatlan hívószavakká silányultak még a korábbi szimpatizánsok számára is. Sorra kiégtek, nevetségbe fulladtak a rettegés-konjuktúrára szervezett antifasiszta demonstrációk éppúgy, mint a Demokratikus Charta újjáélesztésére irányuló bágyadt kísérletek.

Orbán Viktor fárasztásos, kivárásos taktikája végül felülkerekedett a gyurcsányi túlbuzgó, itt-a-farkas-hol-a-farkas szerencsejátékon. Ebben a játszmában azonban a baloldallal együtt annak csatlósai – így a Mazsihisz is – a vesztes oldalon találják magukat.

Hóra-táncház az aranyborjú körül

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetését a rendszerváltozás óta a Kádár-rezsimben exponált establishment tartja a kezében, amely korábbi politikai kapcsolatait – különösen 1994 óta – igen hatékonyan tudja kamatoztatni. Valóságos érdekszövetség alakult ki a Mazsihisz és az MSZP között, amelynek keretében a Mazsihisz a Fideszt inszinuáló, antiszemitázós politika támogatásáért cserébe monopolhelyzetet kapott a zsidóságot megillető állami járandóságok felhasználásában.

Ebben a helyzetben lépett színre 2004-ben új felszállóként az EMIH – Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség. Az EMIH a hazánkban 1989 óta működő Chabad ortodox haszid mozgalom infrastruktúrájára épült rá, hogy önálló felekezetként kanalazzon magának a bőkezű állami támogatás kondérjából. Az EMIH politikai kapcsolatrendszere azonban sokkal szerényebb, mint a Mazsihiszé, így eddig nem nagyon sikerült a húsosfazék közelébe férkőznie. Az ellen-Mazsihisz egyelőre ügyesen lavírozik a hullámzó politikai erőtérben, kérdés, hogy képes lesz-e ellenállni a kísértésnek, ha kap egy kedvező ajánlatot a majdani Fidesz-KDNP kormánytól.

Cél: a zsidók pacifikálása

Könnyen belátható, hogy a Fidesz-KDNP egyáltalán nem érdekelt a zsidó pénzek igazságos újraelosztásában. A pártot egyetlen szempont vezérli majd: a zsidók pacifikálása. Hagyják abba az antiszemitázást, de rögtön. Tudják jól, hogy blazírt zsidópolitikájuk várhatóan semmi pénzért nem hoz majd számottevő „izraelita” szavazatot. Ennél sokkal fontosabb lesz számukra pártjuk megtépázott nemzetközi tekintélyének javítása. A Mazsihisz ugyanis aligha dícséri a Fideszt nemzetközi zsidó fórumokon.

A pacifikálás leghatékonyabb eszköze a megosztás, és a függőség fenntartása. A korábbi Fidesz-megoldások ismeretében eléggé nyilvánvalónak lászik, hogy a két, egymással versengő hitközség lojalitása függvényében reménykedhet majd kedvező elbírálásban a pénzosztásnál.

Amíg a hitközségek nem képesek/hajlandók önmagukat fenntartani, amíg minden zsarolási potenciáljukat latba vetve lökdösődnek a közpénzek elosztása körül, addig ez a méltatlan helyzet nem fog megváltozni.

Ráadásul a zsidó vezetőknek ex-párttitkárok helyett, – a középkor óta először ismét – keresztény egyházfőknél kell majd lobbizniuk a jó politikai kapcsolatokért. Ugyanis egyházi ügyekben a Weisz-nénizős KDNP-elnök lesz az illetékes elvtárs.

A cikk szerkesztett változata a Szombat márciusi számában olvasható.

Kapcsolódó:
Lökdösődés a zsákutcában
Kiküldött tudózsidónk jelenti…
A nyúlon túl
Semjén Weiszbácsija
Hollán dosszié
Zsidó szalámi avagy divide et impera
Antifétisizmus
A bevállalós nemdísz-zsidó
Az oroszlán szalmát rágcsál

Mintegy ezer tüntető, – közöttük számos Füles-celeb – jelent meg ma délután Izrael budapesti nagykövetsége előtt a Mazsihisz által szervezett szolidaritási tömegdemonstráción. Egri Oszkár Mazsihisz-szóvivő felvezetője után Mészáros István László, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának egykori SZDSZ-es alelnöke, a Hit Gyülekezete egyházpolitikai szakértője intézett szenvedélyes szózatot a megjelentekhez. Ezután tolmácsolták vagy félszáz – többségében keresztény – civil szervezet és felekezet együttérző támogatását, majd a Mazsihisz vezetői memorandumot nyújtottak át Aliza Bin-Nun izraeli nagykövetnek.

NAGYON hideg volt!!!

A gázai előzményekről a Tudózsidó helyszíni videóbeszámolójából és Youtube összeállításunkból, a legfrissebb fejleményekről pedig fáradhatatlan Hírolvasónkból lehet percről-percre tájékozódni.



(c) 2009 sofar.hu

Rabbigyűjteményünk mai sztárja két markáns epizódszerep után került a Füles kamerájának fókuszába. Kardos Péter zuglói főrabbi, az Új Élet főszerkesztője márciusban optimizmustól duzzadó pesszimizmusáról biztosított bennünket a neológia jövőjét illetően, majd Hanuka előtt pár nappal a női minjenről fejtette ki vitriolos véleményét a Füles virtuális rabbikonferenciáján.

Röpke pár perc alatt revelációhoz jutunk a felismeréssel, hogy notórius iskolaállamosítók, dobozkészítő kisiparosok, disszidens rabbiképzősök, árdrágító fordítóirodák mellett akár maga a római pápa is kedvező irányba befolyásolhatja egy remek nyelvérzékkel megáldott, jóhangú kántor sorsát. Rezignáltan diagnosztizáljuk azonban, hogy a túlzott matematikai készségek hiánya krónikus neológ rabbiságot okozhat.

Ezen eltöprengve megpróbáljuk kisilabizálni, hogy az ortodox-neológ metamorfózist züllésnek, avagy fejlődésnek kell-e tekintenünk. Miközben bottal ütjük a hazai zsidó tudomány nyomát, váratlanul megtudjuk, miért nem érdemes betérni cigánynak. Könnyedén átsiklunk a hivatásos minjenek és műkedvelő hobbizsidók sikamlós témáján, hogy aztán kissé tiszteletlen beledörmögéssel keressünk párhuzamot a Chabad 21. századi idegenszerűsége, és a neológia 19. századi térnyerése között.

A zárszóban még azt az izgalmas feladványt is megfejtjük, hogyan lehet a legkönnyebben megkülönböztetni riportalanyunkat Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbitól.